A bennünk élő férfi és a nő III.
A férfiak és a nők egyaránt ős hím-női energia felállításban szokták játszani a szerepüket. Férfias felünk hagyományos szerepe szerint nagyon erős, irányít, megtagadja az érzelmeit, érzéketlen, mint egy gép, és végeredményben elnyomja a nőket, mert legbelül elnyomja saját nőies oldalát is. A jól ismert macsó férfi belső, női hangja kétségbeesett és hisztérikus, és reménytelenül próbálja észrevetetni magát. Az ilyen ember általában olyan nőket vonz, akinek kicsi az önbecsülésük, ragaszkodóak és támaszra szorulnak, vagy aki közvetetten, manipuláció révén fejtik ki erejüket: kislányos agyafúrtsággal, szexuális csábítással, ravaszkodással vagy becstelenséggel. .
A nő hagyományos szerepe szerint érzelmes és intuitív. De ezt nem képes cselekvésben kifejezni, ezért manipulációba kezd. Nem tudja közvetlenül gyakorolni a hatalmat, így alattomos utakat keres érvényre juttatására. Gyámoltalannak és férfiaktól függőnek érzi magát.
Ebből a szemszögből minden ember csak fél személyiség, és létezése függ a másik féltől.
Ezen a világon nem élhetünk az egészséges életet a férfias és nőies energiák teljessége nélkül, ezért a két nem egymásra van utálva a túlélésben. Ez az elrendezés bizonyos tekintetben tökéletesen működő képes. A férfiak segítenek a nőkön is fordítva.
Ebben azonban ott lappang egy másik probléma: ha egyébként nem érezzünk magunkat teljesnek, ha úgy érezzünk, hogy az életben maradásunk valaki mástól függ, akkor állandóan attól félünk, hogy elveszítjük őt.
Valahol mélyen azonban tudjuk, hogy akihez vonzódunk, az önmagunk tükörképe.
Nem szabad túlságosan függeni a másiktól, hiszen minden, amit a társunkban látunk, önmagunkban is megtalálható.
Be kell látnunk, hogy azért élünk együtt a párunkkal, hogy megismerhessünk önmagunkat, és elmélyíthessünk kapcsolatunkat a világmindenséggel.
Meggyőződésem, ha önmagunkban megtaláljuk ezt a harmóniát, akkor a teljesség felől közeledhetünk a másikhoz: „Én tökéletes férfi-női teremtmény vagyok, és te a bennem lévő teljességet tükrözöd vissza„ – így tudunk tanulni egymástól.
A dolog nyitja: figyelni legmélyebb érésünkre, bízni bennük, és azok szerint cselekedni.
Olvasd el Carla Galli további írásait is! A blogot ide kattintva érheted el!