A világ a tömeges oltás kapuit nyitotta meg azzal a reménnyel, hogy megmenekülünk a ránk eső problémáktól és korlátozásoktól: bezárás, munka, üzlet, kommunikáció elvesztése, szórakozásra vágyakozás. Mindenki belefáradt a készenléti állapotba, amikor a szemünk előtt minden élet szétesik.

A Covid-19 vakcina segít nekünk és az egész világnak megszabadulni a 2020-as év pestisétől. Azt hisszük, hogy egy éves bezártság után fel tudunk zárkózni és vissza tudunk térni a normális életünkhöz? Vagy ez csak egy újabb javítása lesz az életünknek?

A legfontosabb az, hogy kiderítsük, mi is a „normális élet” és „merre fúj a szél”.

Sok barátom és ismerősöm beteg volt, vagy még mindig beteg a Covidtól. Valaki könnyen kibírja, valaki keményen megbetegszik, valaki elveszíti szeretteit és van, aki belehal. Az emberek belefáradtak a feszültségbe és a bizonytalanságba, és még inkább az ismeretlenbe. Mi lesz holnap és lesz-e holnap? A vakcina életmentő jegynek tűnik számunkra egy hajóra, amely eljut vissza a múltba egy olyan helyre, ahol újból minden a régi.

A koronavírus hátterében az élet feltárja az emberiség számára az igazi arcát: milyen nehéz egyedül lenni bezárva, vagy a saját családtagokkal együtt lenni a nap 24 órájában.  Nehéz otthon dolgozni és egyszerre a háztatást is vezetni.
Kitör az emberből a gonosz természet, egymásnak feszülünk és mindenki a hibákat látja a másikban, nehezen vesszük észre a jót. Még magunkat sem ismerjük, nem értjük, hogyan bánjunk magunkkal, hogyan nyugodjunk meg, hogyan meneküljünk el. És úgy tűnik számunkra, hogy ha elmenekülünk a múltunkba, ismerős életünkbe vagy oltást alkalmazunk, akkor ez a belső vadállat eltűnik, nem fog utolérni minket.

Úgy gondolom, hogy az élet megkönnyítésére való törekvés mellett emlékeznünk kell arra, hogy az evolúció mindig csak előre visz minket az ismeretlenbe, de minőségileg mindig egy jobb valóságba, mint korábban volt. Azokat az embereket, akik ezt nem akarják megérteni, menthetetlenül elsodorja a változások szele.

A természet a „korona” segítségével meglehetősen drasztikusan megváltoztatja szokásainkat, gondolkodásunkat, attitűdjeinket. Mint egy homokóra, amelyben a homok változatlanul rohan egyik tálból a másikba. Nem ismerjük teljesen ezeket a változásokat. A természet olyan, mint egy anya, aki beszélget, énekel, mutat néhány figurát a csecsemőnek, vicces arcokat csinál, meg akar neki tanítani valamit. Hasonlóképpen, a természet egy integráltabb viselkedéshez és gondolkodáshoz akar minket szoktatni. Ezért a rohanás ellenére nagyon kívánatos, hogy megálljunk és végezzünk önvizsgálatot, válaszoljunk néhány kérdésre.

Mindenki elkészítheti saját ellenőrzőlistáját. Érdemes rendszeresen válaszolni rá.

Kérdések annak megértéséhez, hogy hol vagyunk:

1.Mi az, hogy „jó ember” legyél?
Mit tettél az elmúlt héten, hogy „jó embernek” érezd magad?
Miért volt ez fontos neked?
Megtennéd-e ezt még egyszer?

2.Milyen helyzetek idegesítettek?
Mi az a helyzet, ami bosszantott Téged?
Ha ez megismétlődne, hogyan viselkednél?

3.Hányszor köszönték meg az aggódásodat, a tanácsodat vagy segítségedet?

4.Mit tehetnél most, hogy a következő hét jobb legyen az előzőnél, nem csak neked, hanem a körülötted élőknek is?

5.Mi volt a legnegatívabb dolog, ami a múlt héten történt? Mit gondolsz erről most? Mit tanított ez neked?

6.Miről beszéltél leggyakrabban családoddal, barátaiddal, kollégáiddal?
Mennyire érdekelték Őket ezek a kérdések?
Mit szeretnél tudni ezekről az emberekről valójában?

7.Milyen új és hasznos dolgokat tettél másokéért a munkád során?
Mit tehetnél a jövő héten?

8.Mennyi időt töltöttél a szeretett emberekkel? Hogyan növelheted ezt az időt a jövő héten?

9.Képzeld el, hogy nem kell aggódnod az életed miatt, többet keresel, mint amire szükséged van. Képzeld el, mit csinálsz, hogyan néz ki a napod, hol laksz, kivel kommunikálsz?

10.Ha csak egy emlék maradt volna az elmúlt hétből, mi lenne az?

Ha a kérdésekre válaszolva hirtelen arra gondolsz, hogy a rád szakadó csapások gyógyítóak a régi társadalmi bajokra, akkor az már előrelépés. Ha a válaszokban a saját érdekeink fontosabbak voltak, mint más emberek, akkor miután megszabadultunk a „koronától”, holnap új, ravaszabb vírusokkal kell szembenéznünk, amelyek már felébrednek és alattomosan megtámadnak minket. Megpróbáljuk „betömni a lyukakat”, de nem található olyan szisztematikus megoldás, amely jólétet, meleg kommunikációt, gondoskodást nyújt mindenkinek, beleértve a földet is, amelyen élünk.
Ha nem tetszik valami a másikban vagy bánt Téged, azt valójában önmagunk tükörképének tekinthetjük.

Ezt kell megváltoztatni önmagadban.

Ma minden eddiginél fontosabb a jövőkép defókuszálása. Annak megismerése, hogy a természeti törvények hogyan működnek és hogyan hatnak ránk tevékenységeinkben és az egymással való kapcsolatainkban. A koronavírus elválaszt minket egymástól, így elgondolkodhatunk azon, mi a legértékesebb a kapcsolatainkban.

Carla Gall

Larina Kolyada írásainak felhasználásával.